Ő volt a Solti Tóni…
A hetvenes években jártunk. (Ő pedig a huszas évei elején.)
Ugyanazok a klasszisok kerültek tőrben mindig döntőbe a honi válogatókon, ám a ”güzü” Solti Tóni beszívta magát közéjük. Egyszer. Több sansza nem volt.
Kardban ezidőtájt kovácsok forgácsolták a magyar kardot. Gerevichék után 60-tól tizenhárom év alatt egy aranyérem, pedig hát két ellenfélnél több nem volt.
Boldog békeidők!
Rozsdásodott a kard vasa-s.
Ő volt a Tóni… az edző
Hamar lett az. Elszántan és megszállottan tanított, mint egy güzü. Nem volt szimpatikus a finomkodóknak, bár ez őt a legkevésbé sem érdekelte.
92-ben mondott valami kritikusat a bonn-i kadet VB-ről hazainduló csapatbuszon a kapitánynak, aki azonnal leszállította.
Talán gyalog jöhetett haza.
Elkezdtek a versenyzőitől ömleni a világverseny érmek. Mohamed Aida színrelépésével, mint a Niagara vize. Ő lett legeredményesebb tőredző.
Ő volt Osztap Bender… a nagy kombinátor
Még a kovácsi rémuralom idején is jól lavírozott.
Amit tudott kiharcolt tanítványainak és magának.
Ez nem volt könnyű, de amit elért nem volt kevés.
Ő volt Warwick grófja… a királycsináló
Tudjátok a Rózsák háborúja kora a XV. századi Angliában.
Pedig hát rózsa illat sosem lengte körül.
Sajnos ezt a címet csak most találtam meg rá, pedig tetszett volna neki…
Panatta ezért meghívlak egy sörre és mosolygott volna a maga csendes módján, hogy megrepedjenek a falak.
Ő volt a vívásról érdeklődő…
Néhány hónapja Decsi András tartott előadást a Testnevelési Egyetemen a Rektor felkérésére. Versenyzői és edzői életútjáról, tapasztalatairól, gondolatairól, szakmai hitvallásáról.
S bár a helyszín és az időpont régen tudott volt, a vívósajtó nem igen reklámozta az eseményt. Mondjuk semennyire.
Egy érdeklődő volt a szépszámú hallgatóság közt a vívósportból, SOLTI ANTAL.
Ő volt az örökös tag…
Évtizedek óta nem volt olyan vívóedző bizottság, amelynek ne lett volna tagja vagy vezetője. Az utóbbi időben az üléseken elnézést kért, hogy nem elég jól hall és már a szeme sem a régi. Ő élesen látott és hallott mindent.
Talán őt kellett volna kérdeznem, miközben és hallgattam a szirén éneket és nem gondoltam, hogy van kérdés.
Ebbe az utolsó bizottságba nem került be, Vahorn Andrásnak azonban még ott lett volna a helye. Felelősségteljesebb.
Ő volt az elpusztíthatatlan…
Csak a vívásban tudott gondolkodni.
Egészségéről sokszor jártak rossz hírek az elmúlt években, de mindig kirugózta.
Alig két hónapja a magyar bajnokságon találkoztunk a Ludovikán. Beszélgettünk múltról, jelenről, Aidáról, Tomiról, hogy még mindig ritkán találnak legyőzőre a honi pástokon. Felülről a lelátóról néztük a lent folyó asszókat.
Aida a bázeli EB bronzérmes csapat tagjaként zárta pályafutását.
Nélküle és mestere nélkül a női tőrcsapat nem volt érmes az elmúlt harminc évben.
Tóni most már még magasabbról nézi a halandó világot, Ő is befejezte.
Belefáradt a kutyakomédiába.
A magyar vívás feslő szövetéből egy nagy darab most kitépetett!
Néhány nap és kezdődik az olimpia…
Nélküled…Nélkülünk… De veled Uram…
Adj békét Uram… NEKI Nekünk
Valamennyiünknek!